Egy nemrégiben megjelent szakcikk kiábrándító eredményre jutott a digitális egészségügyi vizsgálatok terén. Az Edinburgh-i Egyetem munkatársai áttekintő kutatásukban arra keresték a választ, hogy hány olyan angol nyelvű tudományos közlemény jelent meg eddig, amely az idős hajléktalan emberek digitális intervencióit elemzi. Az egész világon mindössze tíz ilyet találtak, amelyből kilenc az Egyesült Államokban született, egy pedig a DocRoom telemedicina pilotjáról szóló cikk.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Semmelweis Egyetem közös közleménye ezzel abba a szűk csoportba tartozik, amely hozzájárult az egyik legsérülékenyebb, legnehezebb egészségi állapotban lévő csoport, az idős hajléktalan emberek ellátásának digitális megoldásokkal történő javításához. Míg az amerikai cikkek többsége veteránokra összpontosít, a magyar kutatás bemutatja, hogyan alkalmazhatók a telemedicinális beavatkozások európai, azon belül is közép-kelet-európai kontextusban.
A megtalált tíz cikk elemzése alapján a kutatók a digitális intervenciók négy típusát azonosították: telemedicinális ellátás és gondozás, digitális eszközök biztosítása a digitális inkluzivitás érdekében, szöveges emlékeztető üzenetek és digitálisan támogatott beavatkozások. Ez utóbbi csoportba tartozott a digitális alapú kognitív viselkedésterápia, a dohányzásról való leszoktatás, a magasabb fizikális aktivitás elősegítése és egy web alapú szakképzés (ez utóbbi nem egészségügyi fókusszal).
Az elemzett cikkek fele számolt be olyan eredményről, amely javította a digitális eszközökhöz való egyenlőbb hozzáférést, míg összesen hat ért el előrelépést a megjelenések rendszerességében, a gyógyszerszedés folytonosságában vagy az ellátás minőségének értékelésében. Az alapvetően pozitív összkép mellett a szerzők azonban megjegyezték, hogy nem minden eljárás bizonyult sikeresnek: például a szöveges emlékeztető üzenetekre épülő kutatás nem talált értékelhető különbséget a kontrollcsoporthoz képest. A digitális intervenciók gátló és segítő tényezőit tekintve az elemzés az előbbiek közé sorolta a kort, a digitális készégek és az internethez való hozzáférés hiányát, valamint az eszközök elvesztését vagy ellopását. Az utóbbiak közé az intézményi támogatás és a technikai asszisztencia, a sorstárs segítségnyújtás és a töltőállomások kialakítása került.
A tanulmány összességében arra a következtésére jutott, hogy az azonosított tíz cikk alátámasztja az idős hajléktalan emberek körében a digitális eljárások létjogosultságát és azok részükről való elfogadását, ugyanakkor mindenképpen további kutatások és programok szükségesek, amelyek ennek a célcsoportnak a speciális nehézségeivel foglalkoznak.