Legújabb kutatásunkból kiderül, hogyan segítik társaikat a digitálisan aktív hajléktalan emberek
A digitálisan aktív hajléktalan személyek segítenek megoldani társaik technológiai problémáit, és igyekeznek alapvető digitális tudással felvértezni azokat, akik hozzájuk fordulnak például okostelefonnal, internettel, közösségi médiával vagy játékokkal kapcsolatos digitális kérdésekkel. Ez derült ki a DocRoom és a Semmelweis Egyetem Digitális Egészségügyi Kutatócsoportja friss tanulmányából, amely a napokban jelent meg a JMIR Human Factors tudományos folyóiratban.
Milyen digitális eszközeik vannak és használnak-e internetet egészségügyi célokra?
Idei első cikkünk annak a több éven keresztül tartó kutatómunkának a következő darabja, amelyet a Semmelweis Egyetem Digitális Egészség Kutatócsoportja és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat végez. Új vizsgálatunkban azt mértük fel, hogy az olyan sérülékeny csoportok, mint a hajléktalan emberek egészségügyi hozzáférését és ellátását hogyan javíthatják a digitális technológiák, a telemedicina vagy az okostelefon-alapú platformok.
A digitálisan aktív hajléktalan emberek különleges csoportjáról szóló kutatás egy korábbi kérdőíves felmérésünk közvetlen folytatása. Ebben azt vizsgáltuk, hogy milyen eszközökkel és milyen internethasználati szokásokkal rendelkeznek a különféle budapesti szállástípusokon megforduló ellátottak, milyen tényezők akadályozzák vagy segítik digitális eszközhasználatukat. Vajon használják-e egészségügyi célokra az internetet, digitális eszközeiket? Az átfogó felmérésre 664 válasz érkezett, és az derült ki az eredményekből, hogy a fedél nélkül élők 69,6 százaléka rendelkezik telefonnal, 34,6% százaléka okostelefonnal, és 10,8% százalékuk használt már egészségügyi mobilalkalmazást.
Kik azok a digitálisan aktív hajléktalanok?
Az előzmények alapján egyértelműen körvonalazódott a hajléktalan emberek nem elhanyagolható méretű csoportja, akik a meglévő infrastrukturális, hozzáférésbeli és tudásbeli akadályok ellenére aktívan használnak digitális megoldásokat – akár egészségügyi célokra is. Kiderült, hogy a válaszadók 19,5 százaléka digitálisan aktívnak tekinthető, vagyis van internetelérésre alkalmas saját készüléke (okostelefonja, számítógépe vagy tabletje), legalább kéthetente használja az internetet (ingyenes wifihálózatról, feltöltőkártyával vagy előfizetéses formában), és átlagosnak vagy annál is jobbnak ítélte saját digitális készségeit.
Célként azt tűztük ki, hogy jobban megismerjük, ők mire és hogyan használják a digitális technológiát, illetve hogyan sikerült nekik az akadályok ellenére aktív felhasználóvá válniuk. Úgy gondoltuk, különleges tulajdonságaik jobb megértése segíthet egy szélesebb kört bevonni a digitális egészségügyi ökoszisztémába, és jobb rálátásunk lehet, hogy tudunk hasznosabb programokat tervezni a hajlék nélkül élőknek.
Különleges csoport különleges tulajdonságokkal: segítik társaikat eligazodni a digitális világban
A digitálisan aktív hajléktalan emberek szokásainak feltérképezésére tíz mélyinterjút készítettünk, amely során megkérdeztük őket, hogyan állítják a technológiát saját szolgálatukba. Elsősorban az egészségügyi célú használatra összpontosítottunk, illetve arra kérdeztünk rá, hogyan oldják meg a felmerülő problémáikat.
Kiderült, hogy valójában ők maguk prímán képesek a technológiai és digitális készségeket igénylő nehézségeket felszámolni. Ezen felül ők azok, akik segítséget nyújtanak társaiknak, ha azok elakadnak az online vásárlásnál, a Facebookra történő regisztrációval, nem működik a Messengerük vagy vírusirtásra lenne szükségük. Nemcsak fogékonyak a technológiai újdonságokra, hanem szívesen segítenek társaiknak is átadni alapismereteiket.
Ahogy az a tudományos cikk végkövetkeztetései között is szerepel, ez a tulajdonságuk, vagyis az intuitív társas támogatás akár egy digitális készségek fejlesztésére irányuló, sorstárs segítő program alapkövét is képezhetné. Ebben a digitálisan aktív hajléktalanok mint mentorok jelenthetnék a kapcsot társaik és a digitális készségek mélyítését célzó intézményi kezdeményezés között.